Súr község akkor került fel nálunk a megnézendő települések listájára, amikor 2016-ban Magyarország legszebb fekvésű falvának választották az Origó olvasói. Pár hónapja aztán ismét hallatott magáról, amikor 2017 augusztusában átadták a Lombkorona-sétányt, és az erdei pihenőparkot. Az előzetes információk arra engedtek következtetni, hogy a község lakóinak és vezetőinek nagyon fontos a lakóhelyük folyamatos fejlesztése, és a rá irányuló figyelem fenntartása, ezért ezen a szép december 26.-i karácsonyi napon útra keltünk felfedezni a Bakonyalja ezen gyöngyszemének, Súrnak a szépségeit.
Az autóval érkezők a Polgármesteri hivatal előtt találnak kiépített parkolóhelyeket, vagy akár a közelben lévő Arany János iskola parkolójában is megállhatnak.
A település központja mindenképpen a Szabadság tér, amelynek sarkán ott áll a szépen fehérlő evangélikus termplom.
A templom tornyának északi homlokzatán 12 különböző meretű harangocskákra lehetünk figyelmesek, amelyek harangjátékot játszanak napi 8 alkalommal (8:00, 10:00, 12:30, 14:45, 16:00, 18:00, 20:00, 21:00 órakor).
A templom előtt található egy 8 méter magas, kocsányostölgyből készített faragott oszlop, az Életfa, amely kultikus múltunknak, szellemi életünknek állít emléket a kihelyezett leírás szerint.
Az evangélikus templom, és az Arany János iskola közötti területen egy kis park található, amelyet játékos módon ünnepi díszbe öltöztettek a helyiek.
A Szabadság teret tekinthetjük az összes helyi túraút kiindulóhelyének, mint az alábbi képen is látszik, választási lehetőség akad bőven. :-)
Az útjelző tábla melett (és pesze az összes látványosságnál is) egy térkép található, amelyen szép áttekinthető módon látjuk a település érdekességeit, és ami alapján eldönthetjük mi érdekel minket, és azt merre találjuk.
Mi elsőként a már említett Lombkorona-sétány és erdei pihenőpark felé vettük az irány. Már az első megtett méterek után látszott, hogy a tájékozódás errefelé nem lesz nehéz, mert minden elágazáshoz kihelyeztek útjelzőket az erre látogatóknak.
A Deák Ferenc utcán felsétálva a Hársfa utcában egy játszótérre lettünk figyelmesek a Pipi-téren. :-D
A játszótér után az út a szőlőstelkek alatt haladt tovább.
Innen már jobb kilátás nyílik a környező dombokra, és a községre.
Hamarosan megérkeztünk a Lombkorona-sétányhoz, mely bár nem hosszú, de a kisebbeknek így is jó kikapcsolódást jelent.
Nem hagyhattuk ki, ezt nekünk is ki kellett próbálni. :-) A sétány végében található még egy drótköteles csúszópálya, és jó néhány asztal is, ahol akár pihenni, akár ebédelni lehet.
Innen az erdei sétautat, és a kirakott jelzéseket követve jutottunk el az erdészházig.
Az erdészháztól visszasétáltunk a Deák Ferenc utca tetejéhez, majd az Akai utcát és a piros jelzést keleti irányba követve a Horgásztó felé folytattuk az utunkat. A tó szépen karban van tartva, kellemes hely egy kis megpihenésre.
Itt a tó melett halad el a Mária jelzés, a kalandorok akár hosszabb kirándulást is bevállalhatnak.
A tótól mi visszasétáltunk a Szabadság térre, és elmentünk megkeresni a katolikus templomot, amely nem messze, a Zenedomb utcában található.
A Petőfi Sándor, és Zenedomb utcák kereszteződésénél a buszmegállóban leltük meg a napórát.
Vele szemben látható a helyi kultúrház.
Nem mehettünk el szó nélkül a helyi buszmegállók felszerelése, és díszítése mellett sem. :-D
Kötkező úticélnak a csatkai Szentkutat néztük ki. A Szabadság tértől akár gyalog is meg lehet tenni ezt a távolságot oda-vissza kb. 2 - 2,5 óra alatt, de mivel még sötétedés előtt haza akartunk érni, mi a kényelmesebb megoldást választottuk, és autóval 15 perc alatt átgurultunk a Szentkút bejáratához, amely a Szentkút utca végénél található. Parkolni a domb tetején, egy füves területen lehet.
Ilyen furcsa feliratot még nem láttunk. :-)
Nem messze a parkolótól találjuk a Kálvária domb tetejét.
Innen a stációk között vezet le az út a templomhoz, és a Szentkúthoz.
Eredetileg a Pálos szerzetesek építették kolostoruk mellé a különleges alaprajzú- és felépítésű templomot a XIV. században és az Irgalmasság Anyjáról nevezték el.
A mai kápolnát a Szentkút közelében, báró Fiáth Ferencné építtette 1862-ben a török időkben elpusztult kápolna helyére, a költségekhez a környék lakossága is bőkezűen hozzájárult.
1962-ben a veszprémi püspökség elismerte zarándokhelynek, és engedélyezte a búcsújárásokat.
Minden év szeptember 8.-án (Kisboldogasszony ünnepén) van itt a búcsújárás.
A Szentkút vize nem iható, állítólag a lábfájás gyógyítására használják.
Végül beszúrom ide még egyszer a környék térképét: