2018. január 20., szombat

Acsaújlak kastély és Püspökhatvan szabadidőpark

Mi tegyen az ember, ha az előző hetek időjárása után jó eséllyel csak sárban kirándulhatna, viszont még is szeretne kicsit kimozdulni otthonról? Például menjen el kastélyt nézni. :-)

Az acsaújlaki kastély Budapesttől egy órás autóútra fekszik. A hét minden napján látogatható 9 órától, de érdemes lehet előre bejelentkezni (csoportoknak mindenképpen javasolt). Mi bejelentkezés nélkül mentünk oda, és érkezéskor látszólag csukott kapu fogadott minket, ezért megálltunk a kerítés mellett. Mire kiszálltunk a kocsiból, már nyitva volt a kétszárnyú kovácsolt vas bejárat. Mint kiderült, érdemes autóval egyből a főkapuhoz hajtani, mert kamerán keresztül figyelik az érkezőket, és a kerítésen belül tágas, őrzött vendégparkoló áll a látogatók rendelkezésére.


Az épületen már kívülről látszik, hogy rendesen karban van tartva. A helyi biztonsági őrnél lehet jegyet venni, és amúgy ő volt a helyi idegenvezetőnk is a látogatás alkalmával.
A belépő a látogatás viszonylag rövid időtartamához mérten drágábbnak mondható: 1000 Ft/fő, és mivel csak idegenvezetéssel látogatható, az még újabb 1000 Ft. Aki pedig fényképezni szeretne, annak az amatőr fotósjegy 350 Ft-ba kerül (a profi fotósjegy 2000 Ft).


A kastély amúgy magánkézben van, tulajdonosa egy Budapesten élő meg nem nevezett magánszemély, aki nyaralónak használja.


A kastély története:
Az acsaújlaki kastélyt 1907-1910 között építtette a magyarországi evangélikus egyház akkori egyetemes felügyelője, báró Prónay Dezső lánya, Iphigéne és újdonsült veje, Patay Tibor vármegyei főispán számára a Sápivölgyi majorban.
Az ötvenes években az épület termelőszövetkezeti központként működött, majd 1986-ban az egyik legelső hazai kastélyszállóként nyílt meg. 1993-ban egy német vadász tulajdonába került, aki jelentős szerkezeti átalakításokat végzett az épületen. Egykori jelenlétét az itt-ott felbukkanó vadászati motívumban érhetjük tetten, például az ólomüvegeken, freskókon.
A kastély 2011 óta áll nyitva újból a látogatók előtt, akkor vásárolta meg a Green Portfolio Kft. 2012-től 2016-ig a kastély kreatív alkotóközpontként funkcionált, ahol az érdeklődők különböző művészeti ágakban próbálhatták ki magukat. A paletta a tájfestéstől, a szobrászattól a fotózáson és a land arton keresztül a korongozásig, a textilfestésig és a gyertyaöntésig terjedt. 2017-től privát kastélyként működik a Párizs környéki kastélyok mintájára. Jelenleg bárki számára szabadon látogatható.

Az épületbe belépve az alábbi helyiség fogadja a látogatókat.


A berendezés szép, és meglehetősen modern, mivel a kastély eredeti bútoraiból az elmúlt évszázad viharos időszakai miatt szinte semmi nem maradt fent.


A képen a zöld szoba látható.


Az épület maga amúgy nem nagy, mindössze két szintes és ennek egy része - a tulaj privát lakrésze - nem is látogatható.



A díszterem igazán szép, állítólag itt írta alá a tulajdonos bő két évvel ezelőtt a turai Schossberger-kastélynak az eladását.



A lépcsőfeljáróban látható falfestmény.


A kastély teljes terjedelme alatt pincerendszer található. Ezek közül csak a borospince látogatható.





Az épület megtekintése után a kerti úton körbesétáltuk a kastélyt. A parkban helyet kapott egy tó is, amelyet télire leeresztettek.



Kis faházak emélkeztetik a látogatókat arra a korszakra, amikor a kastély parkjában még üdülő kapott helyet.


Egy panorámakép hátulról.


A kastély mögött található egy napelem park is.


Az istálló épülete. Manapság már nem tartanak benne lovakat, leginkább forgatásokhoz használják.


Rövid kastélylátogatásunkat követően hazafelé vettük az utunkat, de két faluval arrébb még megálltunk a püspökhatvani szabadidőparkban, ahol szép faragott szobrokat és térplasztikákat lehet megcsodálni.










Ezzel véget is ért ez a rövidke fél napos kirándulásunk.

2018. január 7., vasárnap

Felsőtengelic

Beköszöntött a januári tavasz, és mivel a déli országrészre szebb időt jósoltak, ezért ezúttal Tolna megyében kerestünk magunknak kirándulóhelyet. Véletlenül akadtunk rá Felsőtengelicre, de azt kell mondjam nehezen találhattunk volna ennél jobb helyet erre a napra!

Parkolni a Gindly-Benyovszky-kúriánál, az autóbuszforduló mellett, az út szélén lehet. Innen indul a 2,4 km hosszú Benyovszky-tanösvény, amelyet könnyűszerrel lehet akár hosszabb kirándulássá alakítani, kihasználva az errefelé keresztülhaladó Zöldutat.


Az út elején a kúria kerítésénél egy táblán áttekinthetjük a környék adta lehetőségeket, látványosságokat.


A kúria épülete az egyik tájékoztató táblával. Az épület magántulajdonban van, ráférne a felújítás...




Pár perces rövidke séta után belefutunk a Benyovszky-tóba (Horgász-tó) .




A tó melett egy lekerített területen legelésznek a kúria tulajdonosainak lovai.


Kis hidacska vezet át a tó egyik szigetére.


Majd a szigetről újabb híd visz a túloldalra, ahol hirtelen a Hotel Orchidea kertjében találja magát a kiránduló.






Nemcsak a hotel kertjébe vezető hidat, hanem a hotel kertjét is szép fafaragások díszítik.


A hoteltől visszasétáltunk a tóhoz, és kíváncsian folytattuk utunkat az egykori kastélyparkban található parkerdő felfedezésével. Utunk átvezet a Homoki láperdőn, majd elérkezik a Benyovszky-sírkápolnához.


A kápolnát 2014-ben, az átadás 100 éves évfordulója alkalmából felújították.


A kápolna közelében található a Gindly-emlékoszlop.


A kápolnától áttértünk a Zöldútra, majd azt elhagyva elsőként egy pihenő, majd egy réten keresztül a Tengelici-park tavak felé vettük az irányt jelöletlen utakon keresztül.


Mivel nem a jelölt utakon haladtunk, kicsit kalandosabban jutottunk el a tavakhoz, de végül megérkeztünk, és nagyon jól néztek ki!






A tavak mellett csak a Csapó birtok felé vezetett út (lásd az alábbi képen), ezért innen a fő úton tudtunk továbbmenni.


A főúton haladva 500 méter múlva jobbról újra becsatlakozott a Zöldút, errefelé találtuk meg Csapó Dániel síremlékét is.


Végül a Zöldúton a Csapó birtokok mögött elhaladva, mezőkön és erdőkön át, jól kitáblázott ösvényeken tértünk vissza a Benyovszky parkerdőbe.


A kúriánál még Eötvös József szobrára lettünk figyelmesek, ezzel búcsúztunk Felsőtengelictől.


Egy közelítő rajz a megtett utunkról (11 km) a +17 fokban.:-) Sajnos nem találtunk olyan térképet, amin rendesebben feltüntették volna a jelöletlen utakat.



Érdemes még IDE KATTINTVA megnézni a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. tájékoztatóját a Benyovszky-parkerdőről!