2017. november 11., szombat

Galgamácsa

A Természetjáró weboldalán olvastunk róla, hogy Galgamácsán idén felszenteltek egy újonnan épített körkápolnát. A leírás és a képek alapján gondoltunk egyet, és felkerekedtünk személyesen is megnézni a Budapesttől 50 km -re fekvő kis települést, és az említett kápolnát.

Autónkkal a temető előtt parkoltunk le, ahonnan bár gyönyörű kilátás nyílik a községre, de ha csak a kápolna meglátogatása a cél, akkor ennél sokkal jobb választás, mind a helyi posta előtt való parkolás a Posta utcában, vagy az óvodánál, a Vasút utca végén.


A temetőtől az Egresi utcán lesétálva a település központjába értünk, ahol egy szép park fogadott minket a Vasút és Posta utca sarkánál.





Kicsit tovább sétálva a vasút felé, az óvoda előtt fotóztuk az alábbi faragott szobrot.


A vasútállomásnál nem túl egyértelmű, hogy merre is visz tovább az út, itt át kell kelni a síneken, és egy kis ösvényen, a mezőn át lehet továbbhaladni. Távolban a helyi Szent Kereszt felmagasztalása templom tornya látszik.


A Galga patakon egy kis függőhőd vezet keresztül.


Átérve a település túlfelére, a Kiskút utcán végigsétálva egy nagyobb útra, a Kossuth Lajos utcára jutunk. Jobbra fordulva haladunk tovább ezen a nagyobb úton, de szerencsére nem kell rajta sokat sétálni, mert 50 méter múlva balról becsatlakozik az a földút, amely a kápolnához vezet. Itt már végre tábla is jelzi, hogy jó felé haladunk. Már induláskor sejtettük, hogy ezt a napot nem fogjuk száraz lábbal megúszni, hát ezen a szakaszon ez ténylegesen beigazolódott, az előző napok esőzései nyomán ez a szántó melletti út csak úgy cuppogott a sártól. A túloldon a domboldalban viszont már barátságosan mosolyog a kápolna szép fehér kerek épülete.


A szántó végén újabb tábla jelzi, hogy közel már a cél.


Bár időközben kissé beborult, de végre megérkeztünk a kápolnához. Nézzük meg alaposan. :-)


A kapu felett rovásírásos felirat látható.


Így fogadja a látogatókat a kapuból fotózva.


A túloldalról, a bejárat felől pedig így fest. Nagyon szép lett!


Kukkantsunk be az ajtón, és nézzük meg ezt a gyöngyszemet! Szerencsére nyitva találjuk! :-)







Szép volt, nem? :-) A kápolna előtti padon kicsit elidőzünk, élvezve a kilátást, majd indulunk tovább.


A térképet elnézegetve arra az elhatározásra jutottunk, hogy az egyik jelöletlen úton elsétálunk még a Rózsakúti vadászkastélyhoz, és onnan a kék jelzésen haladva térünk majd vissza a lakott területre. Hát, utólag visszanézve nem ez volt a nap legjobb döntése! Bár az utunk kissé sáros volt, de a táj szépsége kárpótolt minket mindezért.


A mezőről visszatekintve még látható a kápolna épülete.


Némi séta után megérkeztünk a vadászkastély környékére, ahol egy tanya állta utunkat. Tanácstalanul nézegettük merre lehetne megkerülni, de sehol nem látszott út, csak szántó, kerítés és erdő. Gondoltuk segítséget kérünk a tanyán dolgozó emberektől, hogy merre tudnánk eljutni a térképen jelölt (és nem mellesleg 50 méteren belül található) vadászkastélyhoz, illetve a kék jelzésre, de a segítőkészségük kimerült abban, hogy forduljunk vissza, és menjünk el arra amerről jöttünk. Többszöri próbálkozás után beláttuk, hogy tőlük ennél többre nem számíthatunk, így visszaindultunk arra, amerről jöttünk.


Alább látható az általunk megtett útvonal a térképen. Mind a hely, mind a kápolna nagyon szép, javasoljuk a megtekintését, de ne feledjétek, hogy ha a kápolnától még kirándulni szeretnétek, semmiképpen se a Rózsakúti vadászkastély felé vegyétek az irányt!

2017. november 4., szombat

Ravazd

A hajnali ködöt követően napos időt jósoltak november 4.-re, ezért olyan úticélt választottunk, amely egy kicsit már távolabb esik Budapesttől, és az érkezés idején már napsütés fogad minket.
Mivel Ravazd már jó ideje szerepelt a listánkon, ezért erre a kis ravasz Sukorói-dombságbéli településre esett a választásunk. Érkezésünket követően a parkolással nem volt különösebb probléma, a ravazdi óvoda (Országút u. 106) előtt találtunk egy újonnan kialakított, kb. 10 férőhelyes parkolóhelyet. Ha ez nem lenne elég, akkor a közeli temető előtt szintén lehet parkolni.

A túránk első állomása a Csóka-hegyi kilátó volt. Ennek meglátogatását nem javasoljuk, ugyanis magánterületen fekszik (nem látogatható), és emellett megromlott állapota miatt nem is használható.
Mivel nem tudtuk előre, így számunkra ott helyben derült ki.

Sebaj, sétáltunk tovább a sárga kereszt jelzésen a IV. Béla forrás felé, amely kb. 10 perces sétával elérhető, a település végén.
A forrásnak nagyon kellemes, enyhén vasas íze van, javasoljuk, hogy poharat, esetleg palackot vigyetek magatokkal. Elég nagy vízhozama van és szépen rendezett a környezete. A kút vizéről szóló első írásos dokumentum 1238-ból származik, állítólag a tatárok elől menekülő IV. Béla király oltotta szomját a kút vizével. Sok helyi jár oda forrásvízért. Nem utolsósorban a forrással átellenben található a Vis Vitalis palackozóüzem és látványműhely is.





Követve az aszfaltutat, keresztülmentünk a főúton, és a patakmeder feletti hídon átkelve a főút túloldalán folytattuk kirándulásunkat a Szent Villebald hegy felé. A hegy több szempontból is érdekes, mivel itt található a Szent Villebald templom rekonstruált alapja és a Sólymos Szilveszter kilátó, ahonnan csodálatos körpanoráma nyílik a környékre. Látni többek közt a pannonhalmi apátság épületét is.





A kilátótól továbbindulva az erdészeti tanösvényen folytattuk utunkat, mely visszavitt minket a sárga kereszt jelzéshez. A jelzésen haladtunk tovább a Szent Imre hegyhez, a hegytetőn  megnéztük a Szent Imre obeliszket. Sajnos innen nincs kilátás, de az idevezető úton több alkalommal is láttunk őzeket, szarvasokat. 


A hegytől egyenesen visszasétáltunk Ravazdra, jelöletlen úton a település irányába.

És az útvonal (10 km):




2017. november 1., szerda

Alsópetény

A november 1.-i Mindenszentek napján Alsópetényre mentünk. Az apropója, hogy pár hete adták át a Kecske-kő hegyen a Prónay kilátót.
Parkolni a településen többek közt a Petőfi út 161 környékén kialakított parkolóhelyen lehet, illetve a Hármaskönyv fogadóval átellenben is van egy kisebb parkoló.
Elsőként a településen néztünk körbe. Közvetlen a parkolónk mellett egy kovácsoltvas madárszoborra lettünk figyelmesek. 




Ezután a templomdombot céloztuk meg. Itt található a római katolikus templom, a harangtorony és a Werbőczy-gúla.








A középkorban egy rövidebb időre Werbőczy István volt a terület ura. Itt írta meg 1513-14-ben a híres Hármaskönyvet (Tripartitum), mely a középkori nemesség jogforrásává vált és egészen 1848-ig maradt érvényben. Az emlékművet Gyurcsányi Ignácné állíttatta 1791-ben, a nádor halálának 250. évében.

A buszfordulótól indultunk tovább az országos kéktúra jelzésen a kilátóhoz. Még annyira új, hogy sehol nincs kitáblázva...
Kb. 2 km után elérkeztünk a Kékesi vadászházhoz. Sajnos az épület régóta zárva áll. A tervek szerint idén felújították volna, hogy turistaházzá alakítsák, de egyenlőre ebből nem lett semmi.


Továbbhaladva, kb. másfél km után elértük a 26 méter magas Prónay kilátót, melynek tetejére 128 lépcső vezet fel. Minden egyes szintjén tájékoztató táblákat helyeztek el a környéken található nevezetességekről, illetve a természeti értékekről. Távcsövet is raktak a legfelső szintre.
Fentről jól látszik Szanda vára, de mivel sajnos párás volt az idő, így távolabbra nem láttunk.







Innen a sárga jelzésen indultunk vissza a településre. A falu határában található a mesterségesen kialakított népszerű horgásztó.


A parkolóba vezető úton még elhaladtunk a szépen felújított Prónay-kastély mellett, mely magántulajdonban van.

Utunk végeztével a híres Hármaskönyv fogadóban terveztünk ebédelni fél 2 környékén. Egy pincér tájékoztatott minket, hogy teltházasak, és 5 órakor lesz legközelebb szabad asztal. Ezt már nem vártuk meg, inkább hazamentünk. De utánaolvasva, mindenki azt javasolja, hogy célszerű előre asztalt foglalni náluk, mivel igen népszerűek.

És a túraútvonal (11,5 km):