2018. február 18., vasárnap

Budajenő

Ma ismét egy Budapest közeli településre esett a választás, a reggeli havazást követően Budajenő felé vettük az irányt. Parkolóhely mind a Fő tér mellett, mind a Polgármesteri hivatalnál akad bőséggel.
A Fő tér elején egy szép díszes székelykapu köszönti az ide érkező látogatót.


Mindkét oldalról alaposan szemrevételezzük a faragványokat.


Az alábbi képen a budajenői németajkúak 1946-os kitelepítésének emlékfala látható.


Szintén a Fő tér mellett található a tűzoltóság, az épület mellett korabeli tűzoltó berendezésekkel.


A Polgármestei Hivatal épülete.


A Fő teret elhagyva a Fő utcán haladunk végig, itt található a Hagyományőrzők háza is.


A Fő utca vége felé jobbra bekanyarodtunk a Magtár utcába, ahol egy nagyon szépen helyreállott korabeli magtárépületet csodálhatunk meg. Ehhez kapcsolódóan nagyon ajánlom Csóka Balázs építész ITT látható weboldalának megtekintését az épület történetéről, és felújításáról.



A Magtárat elhagyva a Kossuth Lajos utcán átkelve felsétálunk a Petőfi Sándor utcán, amelynek végénél a temető és a helyi Kálvária domb található. Kiépített utacska vezet fel a középkori templom épületéhez és a temetőhöz.




A masszív, román stílusban épült templomtól szép kilátás nyílik a környező hegyekre és a vidékre.


Itt jártunkkor azt tapasztaltunk, hogy igen népszerű hely ez a helyiek körében, nagyon sokan sétálgattak errefelé, és a gyerekek is ide jöttek fel szánkózni a szüleikkel.



A templom melletti pusztát nem olyan régen épült utak szabdalják keresztül-kasul, egy teljesen újonnan parcellázott terület található itt, ahol telkek sokasága várja a Budapest közeli, de mégis a vidéki csendre vágyó lakosok beköltözését.


Némi erdei kirándulásra vágyva az egyik névtelen utcán felsétálva bevetettük magunkat az erdőbe, és megkerestük a közelben futó turistautat.


Első ránézésre szép havas utacska visz minket tova a település másik vége felé. Mint az hamarosan kiderült ez csak a látszat, ugyanis a hó leple alatt az olvadt talaj igazán sáros meglepetéssel szolgált az egyes szakaszokon.


Az út mellett az Öreg Tölgy erdei tanösvény táblái okítják az erre elhaladókat.


Kicsit régi, és kopott, de kedves ötlet gyermekrajzokkal kérni az embereket a környezetünk védelmére.


Talán ha melegebb lenne, még le is ülnénk az itt elhelyezett padokra.


Itt már jól látszik, hogy az utunk nem fenékig tejfel. :-)


Ez a rövidke szakasz is elegendő volt, hogy térdig sárosak legyünk, így örömmel értük el újra a műutat, és egyben a tanösvény végét a Rozmaring utcánál.


A dombról lesétálva a Teleki úton kötöttünk ki, innen már csak vissza kellett sétálni a Fő térhez, ahol az autónk várakozott.


A Fő térrel szemben a Gyárfásbolt Falatozó épületén még búcsúzóul megcsodáltuk a felfestett képet.


Összességében a sarat leszámítva egy nagyon kellemes kirándulás volt a mai. A település nagyon hangulatos, és szépen fel lettek újítva a régi műemlék épületek. Ami még meglepő volt, hogy bár közel vagyunk Budapesthez, mégis falusiasan közvetlenek a helyi emberek, mindenki köszönt még nekünk is.

Végül itt látható a kirándulásról készített térképes útvonal rajz (6 km):


2018. február 11., vasárnap

Mende

Az időjárás az utóbbi hetekben nem igazán kedvezett a kirándulásnak, de mivel most már igazán ki akartunk mozdulni otthonról, ezért egy Budapesthez közel eső kis települést, Mendét vettünk célba egy kis délelőtti sétára. A Polgármesteri hivatal előtt bőséges parkolóhely kínálatra leltünk, innen indultunk el felkutatni a mendei kőtojást. Mint az hamarosan kiderült, a vasútállomásnál lévő parkoló sokkal közelebb esett volna a kiruccanás célpontjához, de sebaj, így legalább sikerült valamicskét meghosszabbítani az amúgy nem túl hosszú útvonalat.


Mi tehát a Polgármestei hivataltól a főút melletti járdán elsétáltunk a vasútállomásig, ahol a zöld jelzésre rátérve elsőként egy fatelep mellett haladtunk el, majd a vasúti sín alatt az átjárón áthaladva a vasút túloldalán, az alábbi képen látható kis földúton folytattuk utunkat.


Az út pár száz méter múlva egy mezőre ért, ahol jobb oldalon a tisztás átellenes oldalán megpillantottuk a kőtojást a köré kiépített pihenővel.



Na, szóval így néz ki egy kőtojás. :-)



A kirándulás most csak eddig tartott, visszafordulván ugyanazon az úton jutunk el a vasútállomásra, amelyiken jöttünk. Az állomástól viszont lehetőség van egy másik úton elmenni a polgármesteri hivatalhoz, csak annyit kell tenni, hogy az aluljárón átmegyünk a Jászberényi útra, és azon sétálunk tovább. Az általunk megtett út az alábbi térképen látható (4,5 km).