Reggel felkeltünk és ragyogóan sütött a nap. Elhatároztuk, hogy ezt a napot nem szabad elszalasztani, és mennünk kell valahova, bárhova csak ki a szabadba. Pázmánd már régóta tervbe volt véve, de valahogy mindig kimaradt a szórásból. Legutóbb is Rácalmás felé vettük az irányt, pedig Pázmándra indultunk volna.:) Szóval gondoltuk, most jött el az idő és megérte, szép karácsonyi ajándék volt.:)
A település központjában a különböző üzletek, pl. CBA, posta, takarékszövetkezet stb. előtt lehet parkolni. Mi is itt tettük le az autót, és a piros kereszt jelzésen megkezdtük utunkat a szántóföld felé.
A szántóföld közepén található egy felújított malom.
A malomtól pár száz métert kell még gyalogolni, hamarosan kiérünk a főútra, ahol néhány pince található. A főút túloldalán megkezdjük a kapaszkodást a kvarcitsziklás Zsidó-hegyre.
A sziklák között nehéz közlekedni, holott átvisz rajta a turistajelzés. Ha valakinek nehezére esik a sziklák közötti átjutás, akkor javasoljuk, hogy forduljon vissza, és keressen a hegy lábánál kitaposott ösvényeket.
Mi is kicsit kalandoztunk a hegyoldalban, majd a bánya mellett kis ösvényen jutottunk fel a csúcsra.
A csúcsról látszik a távolban lévő vízimalom és a település.
A hegytetőn kálvária keresztek is vannak, melyből az egyik már össze volt dőlve sajnos.
A hegyről a piros kereszt jelzésen lejövünk, majd jelzetlen, de széles utakon, szőlőtőkék által határoltan vezet az utunk a téglaházi forráshoz és a mellette elterülő idilli kis tisztásra.
Ezt követően, újra rátérünk a piros kereszt jelzésre, és rövid időn belül visszatérünk a faluba.
És az útvonal, sárgával jelölve:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése