A tanösvény szó hallatán néha ellenérzéseim támadnak, mert előfordult már nem egyszer, hogy ezzel a címkével illettek olyan érdektelen sétautakat, amelyek mellet a tanösvény megálmodója fontosnak vélt információkat tartalmazó táblákat helyezett el. Számomra egy jó tanösvény nem csak hasznos információkat tartalmazó táblákból áll, hanem a körülötte lévő természettel való szerves egységet.
Az interneten böngészve akadtunk rá a Kalandok a pusztában, valamint a Tanösvények és bemutatóhelyek a Tápió-vidéken címet viselő kis tájékoztató füzetekre, amelyek tényleges érdekességet ígértek a Tápió-vidéken. Ezen a kora tavaszias napon tehát felkerekedtünk, és nekivágtunk a pusztai kalandoknak, Tápiógyörgye tanösvényeinek. A Kalandok a pusztában, valamint a Bíbic tanösvény kezdő állomása a Temető utca végén, a Téglagyár épülete után található kis tavacskánál van. Parkolni lehet itt is, a tó mellett kialakított parkolóban (ahova már földút vezet), vagy akár néhány száz méterrel korábban, a temető mellett is lerakhatjuk az autónkat. A tó környéke csendes helynek tűnik, pláne ebben az évszakban.
Az információs tábláról röviden megismerhetjük a közeli téglagyár, és az agyagbányászat eredményeképpen kialakult mesterséges tórendszer történetét.
A tó végénél már ott kandikál a tanösvényeket bemutató füzet címlapján is szereplő kis kilátó.
Látszik, hogy bár az időjárás már melegebbre fordult, a tó vize még mindig be van fagyva.
Cölöpökre épített út vezet a nádason keresztül, lehetőséget adva az itteni élővilág közelebbi megismerésére.
A nádasban való járkálás után most már tényleg nézzük meg ezt a kilátót!
Így fest a tó környezete felülről.
Gondoltuk folytatjuk az utunkat a tanösvényen, de már itt is sejteni lehetett, hogy a tavaszi olvadás némi nehézséget fog jelenteni utunk során. A tótól a temető utcáján tovább haladva, hamarosan jobbról (délkelet felől) egy földút csatlakozott be, ezen indultunk tovább.
Az út szántóföldek között haladt, így lencsevégre kaphattunk néhány itt élő állatot. Alább egy mezei nyúl pihen a szántáson.
Hamarosan egy szarvascsodára leszünk figyelmesek a távolban.
Ők is észrevettek minket, és folyamatosan tartják a távolságot tőlünk, nehogy túl közel kerülhessünk hozzájuk.
Az út mentén helyenként információs táblákba botlunk.
Sajnos a belvíz miatt ennél tovább nem tudunk menni, utunk célállomása, a Pokoltanya és a gémeskút már látszik a távolban, de gumicsizma nélkül megközelíthetetlennek tűnik ebből az irányból. Jobb híján a Tápió patak felé vesszük az irányt, amely mellett majd visszasétálunk a településre.
A lápos terepen átvágva eljutottunk a patakig, ahol a magastöltésen már kényelmes, és száraz út vezet tovább. Nem rossz hely ez, csak nem a március a legmegfelelőbb évszak a látogatásra. :-)
Tápiógyörgyére visszaérve sem hagyják információ nélkül a látogatót.
Végül íme a kirándulásról készült térképrészlet (6 km). Ide szerintem még a jövőben visszalátogatunk egy szárazabb időben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése